Dunaújvárosi kistérség
Baracs
Baracsot, mint minden települést az itt élő emberek évszázados munkája alakította, s formálta tovább.
Baracsnak is megvan a maga sajátos történelmi fejlődése, ami nem választható el Magyarország
történelmétől, de mégis külön része.
A helytörténet megtanít bennünket nyitott szemmel látni, bemutatja, hogy mennyi küzdelem árán érték el
azokat az eredményeket, amelyek számunkra magától értetődnek.
Bemutatja a múlt hajtóerőit, hibáit és erényeit.
Baracs és Pázmánd puszták a XVIII. század eleje óta nagybirtokos nemesi családok tulajdonában voltak.
A XVI. század közepén került a Pakosi Paksy család birtokába- királyi adományként.
Az 1810-20-as években a Kornis család élt baracsi birtokán. A Későbbi évtizedek során gyarapodott az itt
élő nemesi családok száma, a leggyakrabban a Koller, Csapó, Csík családok neve tűnik fel
a Kornis család mellett.
A XIX.-XX. század fordulójára Baracs legnagyobb birtokos családja a Szitányi család lett, amelynek tagjai
a község területének (1880-ban 10200 kat. hold) 30%-án gazdálkodtak.
Önnálló községről 1872-ig nincs adat. A pusztákból álló településen a leggyakrabban az Alsó-, Közép-,
felső és Új- Baracs pusztát említik aszerint, hogy a " majorságok feljebb, vagy alább feküsznek, vagy utóbb
épültek. Alsó-, Közép-, és Felső-Baracs Dunapenteléhez, Új-Baracs pedig Hercegfalvához tartozott.
1872. október 6-án alakult meg a községi szervezet, mikor Kisapostag Baracshoz csatlakozását a vármegye
engedélyezte.
A XIX. század folyamán tulajdonképpen a birtokosok irányították a falu életét, hiszen a paraszti lakosság
igen csekély volt.
Az 1800-as évekből két bíró neve ismert, mindketten birtokosok.
Az 1850-es években Koller Pál, az 1880-as években pedíg Kornis Károly töltötte be a bírói szerepet.
A későbbi években az új lakosok is bekapcsolódtak a falu irányításába.
Baracson az első parcellázások az 1880-as években zajlottak, valószínűleg a Csapó birtokból adtak el
területeket, így született Aligvári és Bánom. Mindkét telep neve beszédes név. A hagyomány szerint
nevüket a nehéz körülmények miatt kapták. A Környező településekről érkező földművesek
valószínűleg banki hiteleket is igénybevettek a vásárláshoz, így "alig várták" a törlesztés lejártát, a
nehézségek miatt "bánták" a vásárlást.
A birtok, amelynek területén a parcellázás révén Széchenyi-telep létrejött, nem egészen 2000 kh
nagyságú területe volt. Leginkább az anyagi lehetőségek szabták meg, ki mekkora földet vett magának.
Az 500 nöl körüli parcellák egy része házhely volt a Széchenyi és Kokasdi úton.
A "lakóövezet" kialakulásában a későbbiekben a Szechenyi-telepet három utca alkotta:
a Kokasdi út, a Széchenyi utca, és a Liget sor. A Széchenyi utca nevét valószínűleg az eladó családról
kapta, hasonlóan a Széchenyi-telep elnevezéshez.
Baracs mindig is mezőgazdasági terület volt. Ipari tevékenység csak az itt élők igényeinek kielégítésére
szolgált. A földeken általában kukoricát és gabonát termesztettek.
Daruszentmiklós
Daruszentmiklós Fejér megye déli részén található, 2002 óta önálló település. Előszállás két résztelepüléséből, Daruhegyből és Kisszentmiklósból alakult meg. Közel 1500 lakos él itt, Dunaújvárostól 20 km-re közúton, az épülő M6-os autópálya közvetlen közelében. A település egyik főutcája a Dunaföldvár Székesfehérvár útvonal. Közművek természetesen elérhetőek a faluban, egyedül a csatorna hiányzik, de a tervek erre is készen vannak, és a megvalósítás útján is megtörténtek az első lépések.
Előszállás
A megye délkeleti végében fekvő nagyközség. Több száz éve lakott település volt, a település nevében maga a „szállás” utalás a kunkapitánysági szálláshelyre. A hódoltság alatt a település hosszú időre elnéptelenedett, majd 1526-ban a várpalotai Túróczi kapitány kapta meg királyi bittokként. Ezt követően a Római Katolikus Egyház ciszter rendje, mint tanító rend vásárolta meg és egy gazdasági központot alakított ki 42.000 hold területtel. Késő barokk stílusú római katolikus templom épült 1779-ben, valamint egy hozzá tartozó cisztercita rendház. 1928-ban az akkori közigazgatás szabályozása révén önálló településsé alakult.
A két háború között országosan ismert gazdasággá vált helyi kisvasúttal, híres volt a lótenyésztése és az állattartása.
A 61-es számú főút, a leendő M6 autópálya, valamint Dunaföldvár közelsége könnyen megközelíthetővé teszi a települést.
Kisapostag
Lakosságszám: 1463
Fekvése: A Duna jobb partján, Dunaújvárostól délre (6 km), a Mezőföldön fekszik.
Története: A település határában bronzkori sírleleteket találtak, azóta a hasonló leletegyütteseket kisapostagi kultúra néven nevezik. A római kor is hagyott régészeti emlékeket: őrtorony, tábor maradványait.
Első írásos említése 1469-ből származik (Apostag), mely azonban inkább a Duna túlsó partján lévő Apostag településre utal. A török hódoltság idején elnéptelenedett, a 17. században kezdett újra benépesülni, elsősorban a szomszédos Baracs valamint a túlparti Dunaegyháza és Apostag lakosaival.
Mezőfalva
A település Magyarország középső részén a Dunántúli terület keleti peremén, Fejér megye déli részén helyezkedik el. A területegységet földrajzi értelemben a mezőföldi tájegységhez soroljuk.
A mezőföld egy jellegzetes geológiai átmenet az alföldi rónaság és a dunántúli középhegység, valamint a somogyi dombság között. Felületét löszhátakból képződött lankás platók alkotják, fő tengelyirányuk megegyezik a területre jellemző a Bakonyból fújó északnyugati széliránynak. A löszhátak talajának anyagára jellemző a jégkorszak utáni Pannon tengeri üledék, változó vastagságú humusztakaróval borítva.
A széljárta területeken megjelennek a Kiskunságra jellemző futóhomok foltok, melyek napjainkban is folyamatosan formálják a tájat. Jelentős mértékű eróziót végeznek a kevésszámú, de változó vízmennyiséget szállító helyi vízfolyások, melyek erek, patakok, csatornák formájában vannak jelen a területen.
Településünk is egy ilyen löszplatón, egy vízfolyás mellett alakult ki. A település szoros kapcsolatban áll a környező területekkel. A közlekedés több irányban kialakult, közvetlen a kapcsolat a megyeszékhellyel, a földvári híddal, a Sárréttel és a pentelei löszháttal. A település magassági értelemben rálátást biztosít a Duna partján lévő településekre, a környezetből a Szarvas-pusztai löszdomb emelkedik magasabbra, és ennek lábától indul a Sárrét tájegységre jellemző mély terület. A Sárrét lábánál elhelyezkedő Mindszetpuszta kőbánya érdekes színfoltja a mezőségnek, melyből vulkanikus eredetű puha kőzetet bányásztak (riolittufa), illetve bányászhatnak a közeljövőben.
A tájegység felszínét a kedvező talaj-adottságok következtében jelentős mértékben művelik. A növénytermesztés jellemzően gabona és kukoricatermesztés. A kertészeti kultúrák kisebb területeken szőlő és gyümölcstermesztés formájában vannak jelen.
A tájegység nevének alapját nyújtó mezők, rétek és legelők, már ritkábban és kisebb foltokban vannak jelen. A megmaradt mezőkön, ahol nem végeznek intenzív gazdálkodást fennmaradtak az őshonos gyep, fű, mezei virág és cserjefajok, ezek megőrzése érdekében több helyi védettséggel bíró területet alakítottak ki az érintett önkor-mányzatok. A terület rendelkezik több erdővel, erdőrészlettel. Ezek a fás ligetek általában telepítéssel jöttek létre, kevés őshonos erdőrész van bennük. Jellemző fafajok: bükk, tölgy, gyertyán, akác, jegenye, nyár és elvétve szil, kőris és vadgesztenye. A cserjés ligetek jellemző növényei a kökény, a bodza, a liceum, a makura, a vadszilva és a nyír.
Nagyvenyim
Nagyvenyim a Dunántúlon Fejér megyében a Mezőföld déli részén a Dunától nyugatra kb. 6 km távolságban található, Dunaújváros vonzáskörzetéhez tartozó település. /A két település közötti távolság alig 10 km./
Tájjellege igazi mezőföldi a Dunántúlra jellemző, szelíd ívelésű halmokkal, patak menti füzesekkel, zöld legelőkkel. Éghajlatára jellemző a meleg, száraz, mérsékelten forró nyár és a nagyfokú csapadékszegénység. A megye legszárazabb területe.
Határai: Északon Perkáta, észak-keleten Rácalmás határterülete, keleten Dunaújvárosi, délkeleten Apátszállás, nyugaton Mezőfalva.
Rácalmás
Rácalmás nagyközség a Duna jobb partján, Budapesttől mintegy 61 kilométerre délre, Dunaújvárostól tíz kilométerre északra található, a 6-os főút mellett. A mai Rácalmás területe már az őskorban is lakott hely volt. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a neolitikum és a bronzkor embere is megtelepedett a Duna fölé magasodó löszparton. De megfordultak itt kelták, avarok, longobárdok és hunok is. A honfoglalás után magyar törzsek szálláshelye volt. Az első, a községre utaló írásos feljegyzés 1025-ből származik, egy királyi adománylevél említi Szigetfő néven. (E település nevét őrzi a Szigetfő utca.) 1329-ben már Almás néven említik (az Almási család birtoka volt). A XVI.-XVII. században egyre több, a törökök elől menekülő szerb (rác) család telepedik le a környéken, innen ered a Rácalmás név is. Almás, Tikos és Szigetfa településeket a török kiűzése után, 1696-ban "egyesítik" Rácz Almás néven. A falu a XVIII. század elejétől a Jankovich család birtoka, s 1830-ban már a 2248 lakos túlnyomó része magyar. Az 1860-as összeíráskor már 3317 lakost vesznek nyilvántartásba. Fejér vármegye 1869-ben megjelent gazdasági statisztikája szerint 3323-an éltek a településen, a község területe pedig 16 426 kataszteri hold volt. 1876-ban a község járási székhely lett, s ez a fejlődésben is megmutatkozott. Megkezdődött a falu villamosítása, utak építése, artézi kutak fúrása. 1880-ban önálló postát, 1896-ban pedig vasútállomást kapott a település. A közigazgatás átszervezése során, 1899-ben megszűnik a Rácalmási járás, a községet az Adonyi járáshoz csatolják, de ez nem okozott különösebb visszaesést a község életében. Virágzott a mezőgazdaság, kereskedelem, dunai vízimalmok őrölték a környék gabonáját, s a halászoknak is megélhetést biztosított a folyam. Az I. világháború 800 rácalmási katonája közül 131-en nem tértek vissza, 54 hadiözvegy és 77 hadiárva maradt utánuk. A két világháború közt egyre több budapesti polgár fedezet fel a kiváló természeti adottságokkal rendelkező települést, sorra épültek a nyaralók Rácalmáson és akkor még a községhez tartozó Kulcson, amelynek hajóállomása volt. (1805-ig Rácalmáson, a Nagysziget csücskénél volt a hajóállomás, de mivel a község nem fizettet hozzájárulást, a kikötőt áthelyezték Kulcsra.) Nyaranta élénk társadalmi élet zajlott a fővárosi középpolgárság - írók, művészek, tanárok - nyaralóiban és így a községben is. Ennek vetett végett a II. világháború, amely közvetlenül 1944 őszén érte el Rácalmást, a község 1944 novemberétől 1945 februárjáig a közvetlen frontvonalban volt, többször cserélt gazdát. A világháborút követően 1950-től változott nagyot a település élete. Ekkor kezdték építeni Dunapentele -- Sztálinvárost, a mai Dunaújvárost. Eleinte az építők "szállták meg a községet, ideiglenesen itt szállásolták el egy részüket. Majd a már megépült ipari centrum "szívta el" a munkaerőt. Ez a folyamat az 1980-as évek végén, a 90-es évek elején fordult meg: egyre többen költöztek-költöznek ki a városból a községbe, nem utolsó sorban a jó levegő, a kulturált környezet és a kiváló infrastruktúra miatt. (Némi túlzással Dunaújváros Rózsadombjának nevezik a községet.) A rendszerváltozás hatalmas fejlődést hozott a község életében. Az addig stagnáló település rohamléptekkel kezdett fejlődni. Mára csaknem száz százalékos a csatornázás, a vezetékes ivóvízellátás,az internetszolgáltatás, a mobiltelefonok térhódításával ugyan csökkent a jelentősége, de vezetékes telefonhálózatot tekintve a megye egyik legjobban ellátott települése. Kiépült a kábeltelevízió-hálózat . Az egykori Teleszki-kúriában kapott helyett a könyvtár és művelődési ház. A település új büszkesége a hosszas küzdelem után "visszaszerzett" Jankovich-kúria”. Az épület klasszikus értékeit megőrizve korszerű konferencia- és idegenforgalmi központot alakított ki az önkormányzat, s ehhez jelentős kormányzati és EU-s pályázati pénzeket nyertek. Rácalmás önkormányzat képviselő-testülete azon munkálkodott,hogy ez a dinamikusan fejlődő település elnyerje a városi rangot. Ez sikerült is. 2009. július 1-én a köztársasági elnök aláírta a dokumentumot a várossá nyilvánításról.
Adonyi kistérség
Adony
A Duna jobb partján, Budapesttől délre, attól ötven kilométerre fekszik. Vasúton, a Dunát Lórévval összekötő kompon, a 6-os főúton és az M6-os sztrádán egyaránt jól megközelíthető település, mintegy 3800 lakossal.
A bronzkortól lakott települést 1332-ben, az első írásos formában „Odon” néven említik. 1463-tól mezővárosi rangot kapott, majd 1877-1957 között a Battától Penteléig tartó térség járási székhelye volt. Ezt követően nagyközségi szintre fokozták vissza 2004-ig, amikor újra elnyerte városi rangját, majd az Adonyi Kistérség központi településeként ismét közigazgatási jogköröket kapott. Az Adonyi Többcélú Kistérségi Társulás székhelye mellett itt működik annak Munkaszervezete, továbbá a Leader vidékfejlesztési programban meghatározó szerepet játszó Helyi Vidékfejlesztési Iroda.
A település kiváló földrajzi és infrastrukturális adottságai miatt nemcsak a Duna, Nagy sziget, Szőlőhegy kínálta lehetőségekkel válik egyre keresettebb célpontjává a turizmusnak, hanem kiváló lehetőségeket kínál a megtelepedni szándékozó szolgáltatóknak is. Így épült meg 2006-ban közvetlenül a Duna mellett Közép-Európa legnagyobb logisztikai bázisa, mely azóta is folyamatos fejlesztés alatt áll.
A település különlegessége a város szívében elterülő, mintegy háromhektáros Kastélypark, mely az ugyancsak itt található egykori Zichy kúriában működő Közösségi- Kulturális Központ és Könyvtár szolgáltatásaival élénk kulturális programot kínál a helyben lakóknak, nyári szabadtéri rendezvényeire pedig már a szomszédos településekről is eljárnak.
A sportolási lehetőségek széles választéka mellett tizennégy civil szervezet, köztük a Szőlőhegyen a szőlészet-borászat kultúráját őrző-fejlesztő Szent Orbán Borrend Adony, a Dunán a négyszáznál több tagot jegyző Adony és Környéke Horgász Egyesület és a Vizisport Egyesület példázza a szabadidő hasznos eltöltésének gazdag helyi kínálatát.
A település Százhalombatta és Dunaújváros vonzáskörzetébe tartozik, így e két hely kínál megélhetést az egyre nagyobb számban megjelenő helyi ipari szolgáltató-és kereskedelmi vállalkozások mellett, melyből a foglalkoztatottak száma, árbevétele alapján kiemelésre érdemes a helyi „Március 21” Mezőgadasági Termelő és Értékesítő Szövetkezet.
A természetközpontú, remek környezeti adottságokkal rendelkező, hagyományait őrző, ugyanakkor dinamikus fejlődés előtt álló, élhető kisváros a turizmus kapcsán vagy a letelepedés szándékával érkezőket szívesen látja.
Besnyő
A mai Besnyő és a hozzá tartozó részek ősidők óta lakott településnek számítanak, hiszen a Velencei-tó, valamint a Duna közelsége, a vadban gazdag erdők és a remek föld idevonzotta az embereket. A római birodalom korában közlekedési csomópont volt és ez megmaradt a középkorban is (lásd: Bevár, ahol a London-Moszkva közötti postakocsi-forgalom "bevárta" egymást, de volt itt fogadó, lóváltóhely, pénzváltó, stb.) A környék régészeti lelőhelyekben gazdag, ugyanis másfél-kétméteres ásás után ritka, ha nem kerül elő valamilyen emlék a múltból.
1945-ben a birtokfelosztás idejében az itt élő pusztai családok, illetve az idevándorló bodonyi telepesek kaptak a birtokból. 1950-ben Besnyő néven új település létesült az összevont pusztákból: Alsó-Besnyő, Felső-Besnyő, Göböljárás, Aggszentpéter, Rácszentpéter és Bevár. A település központja nem Göböljáráson alakult ki, hanem attól nyugatra, a felső-besnyői részen, s ezzel az ősi göböljárási település-központ megszűnt. A téeszesítés nagy károkat okozott a szántók, a megművelhető földterületek növelésekor, ugyanis pótolhatatlan értékeket semmisítettek meg. Lebontották a barokk uradalmi kúriát, a 13. századból maradt főintézői lakást, amely a tatárok elleni védekezés okán épült az 1200-as évek végén (Kolompos), betemették az uradalmi borospincéket, betömték a főként termálvizet adó három méter átmérőjű pusztai kutatak, és napjainkban (2006.) lebontották a környék, de talán a megye egyik legszebb mezőgazdaságtörténeti látványosságát, a klasszicista stílusú uradalmi istálló-együttest.
A művelődésnek a ???-ben épült Faluház biztosít lehetőséget, mely kiegészülve az iskolával közös udvarra, az ott található szabadtéri színpaddal, a sporttelep mellett a szabadtéri rendezvények egyik legfontosabb helyszíne.
Ugyancsak nagy előrelépést jelentett az, hogy az egykori szövetkezeti épület átalakítása során egy gazdagon berendezett helytörténeti gyűjteménybe hordták össze és állították ki Besnyő gazadg kulturális és gazdasági életének tárgyi emlékeit.
Belioannisz
A második világháború végső szakaszában a reakció került hatalomra Görögországban.1946-ban visszaállították a monarchiát, és kezdetét vette a haladó erők elnyomása. A hatalomra jutott katonai junta féktelen terrorja miatt igen sok antifasiszta kényszerült hazáját, otthonát elhagyni. A legcélszerűbb megoldásnak látták, hogy ezeknek az embereknek a fővárostól nem messze egy új települést létesítsenek.
Ercsi község szomszédságában, közel a vasúthoz volt egy alkalmas terület.
Az épületek terveinek elkészítését a Középület Tervező Vállalat végezte. A cél a gyors és olcsó kivitelezés volt. A tervezési munkálatokba Petridisz Nikosz görög mérnök is bekapcsolódott. Az épületek sóskúti mészkőből, kohósalak felhasználásával és a helyszínen égetett téglából készültek. 418 palatetős, földszintes, barakk-jellegű, csökkentett igényű, nem összkomfortos ház készült el. 114 lakóépület épült kizárólag állami tulajdonú lakásokkal. A lakásokat, mint főbérlők használták egészen 1984-ig, amikor is meg lehetett vásárolni.
A falu átadásakor 301 egyszobás, 117 kétszobás lakás készült el. 1954-ben többen tértek vissza Görögországba, de a többség itt maradt. 1954. március 19-éig 853 fő települt vissza Magyarországról.
1982-ben volt a második hazatelepedési hullám. Akik ez után itt maradtak, többségükben felvették a magyar állampolgárságot.
Az 1970-es években járdák épültek, parkosítás folyt. Így lassan kialakult a község mai arculata.
A lakóházak építésének megkezdésekor több közintézményt is kialakítottak a községben.
A központi konyhát, a 20 férőhelyes bölcsődét, a 60 férőhelyes óvodát, a 6 tantermes iskolát, amelyet még 3 tanteremmel kellett bővíteni.
A falu terén kétszintes épületben kapott helyet a községi könyvtár, amely jelenlegi állapotában 1971. november 28-án nyitotta meg kapuit.
A falu közepén van a művelődési ház, ahol a falu alapítása után számos színházi előadást, filmvetítést, bált rendeztek.
1994-ben nagyarányú építkezés kezdődött a falu régi tüzéptelepének és tűzoltószertárának a helyén. Templom építése kezdődött a 46 éves településen.
1992-ben felvetődött Mihail Metropolita, Ausztriai Metropolita Magyarország és Kelet-Európa exarchája részéről, hogy Beloianniszban templomot építsenek.
Az anyagi fedezetet a krétai származású Konstantinos Dafermos, ausztriai üzletember biztosította.
1996. május 26-án szentelték fel a templomot Szent Demeter Nagyvértanú és Szent Konstantin és Heléna tiszteletére.
Egyházközséget 1993-ban alapítottak a faluban.
1993. február 14-én, 130 fő vette fel a görög ortodox keresztséget a művelődési házban.
Beloiannisz nemzetiségi falunak számít. Igaz, az elmúlt ötven évben igen csak lecsökkent a tiszta görög lakosok száma, többek között a vegyes házasságok miatt.
Kulcs
Homokpartos nagy-dunai fürdő, jó levegő, szép kilátás és napfény, no meg olcsó romantikus közlekedés: gőzhajó. Ez tette a jelen században Kulcsot népszerűvé. De még az 1960-as években kiadásra került Új Magyar Lexikon is csak Rácalmás címszóval említi: „hozzátartozik Kulcs nyaralótelep”.
Óhatatlan az összetartozás - így hozta a történelem. Rácalmáson alakult ki a közigazgatás, iskola és templom is ott működött. Kulcsról néhány gyerek odagyalogolt betűvetésre, itt a kultúrának más forrása buzgott. A századfordulón Csáki István suszter lisztért, sóért tanította lakásán olvasni, számolni a gyerekeket. 1902-ben épült az első iskolaépület Kulcson. (1958-ban lebontották, a mai épület helyén állt.)
1912-ben a Jankovich család közbenjárására építettek emeletes iskolát. A közigazgatás ide a községi szolga, a kézbesítő és a kisbíró személyén át jutott, no meg a képviselőtestület kulcsi tagján keresztül, (főleg az I. világháború után).
1928-ban már az adófizetők kérésére a képviselőtestület Kulcs fürdőtelep névváltoztatást kezdeményezi, hiszen folyamatosan jönnek le Budapestről a középpolgárság képviselői, üdülők épülnek, sportegyesület, baráti kör alakult.
A szinte teljes állatorvosi kar Kotlán Sándor tanár úrtól, a világhíres parazitológustól, Jármai Károly kórboncnok professzortól, Hutÿra Ferenc, Gouth Gy. Endre, Maczis Árpád, Manninger Rezső, Szepeshelyi Andor professzorokig töltötték itt szabadságukat.
Híres operaénekesek - élükön - a Wagner hőstenor Závodszky Zoltánnal - írók, Tábori Piroska, Sőtér István alkotnak itt és vallják otthonuknak községünket.
Politikusok, Szakváry Emiltől Vas Zoltánig kártyáznak, vitáznak, nem mindig azonos nézeteket képviselve. Itt járt iskolába a néhai dr. Kovács Pál népjóléti miniszter és itt nevelkedett dr. Gidai Erzsébet.
Ma is számtalan művész és közéleti személyiség a vendégünk, többek között Tordy Géza, Lehoczky Zsuzsa, Miskolczi Miklós egykori és jelenlegi üdülőtulajdonosok.
A II. világháborút e kis falu is megsínylette, hiszen 1944-45 fordulóján kétszer cserélt gazdát.
A fellendülés a pentelei építkezéssel kezdődött, majd az 1960-as évek adtak lendületet Kulcsnak, a hétvégi kertek parcellázásával.
Új időszámítás a település életében az 1994. évi népszavazás, melynek eredményeként az 1994. december 11-én tartott önkormányzati választásokat követően Kulcs község közigazgatásilag különvált Rácalmás Nagyközségtől.
Ezt követően Kulcs önálló községként töretlen lendülettel fejlődik.
Az infrastruktúra fejlesztése út, telefon, kábeltelevízió, internet, egyre vonzóbbá teszi az állandó letelepedést. A közmű hálózat és szolgáltatás - csatornázás kivételével - szinte teljes. Orvos, gyerekorvos, fogászat, gyógyszertár rendelkezésre áll, védőnői szolgálat óvja a várandós anyákat és a gyermekeket. A dunaújvárosi kórház mozgásszervei- és műtét utáni rehabilitációs osztálya és a 2004-ben megnyílt Kistérségi Egészségügyi Központ járóbeteg szakrendelése, egynapos sebészeti ellátása egészíti ki az alapellátást. A magánvállalkozás működtetésében lévő Idősek Otthonában közel 30 idős ember, élvezik a kitűnő ellátást és gyönyörű kilátást.
Üzlet-, építő- és javító szolgáltatás teljes. A kereskedelmi és szolgáltató övezetben egyre több cég telepedik le, munkaalkalmat kínálva. 2004-ben az önerőből épített új Óvodánkban állandó növekvő létszámmal ma már több mint 70 gyerek kap kitűnő ellátást és nevelést. A kulcsi óvoda a 2005/2006-os nevelési évtől vette fel a Százholdas Pagony Óvoda nevet. 2002/2003-as tanévtől kezdve megindult az általános iskolánkban –felmenő rendszerben-a felső tagozatos oktatás és néhány év alatt az alig 38 fős iskolánkból 140 gyermekes, fejlődő oktatási intézmény lett, művészeti és
A közösségi megmozdulások és önkéntes egyesületek élénkítik a mindennapokat: nyugdíjas klub, Kulcsi Baráti Kör, Sportegyesület, Horgászegyesület működik, a népszerű politikai hajóprogramok tartalmas információkat hoztak hétvégenként a faluba; a Kihívás Napja évente több száz embert mozgatott meg.
Iváncsa
A faluház 1995 óta a község kulturális életének színtere, nagyteremmel, klubhelyiséggel, és községi könyvtárral együtt biztosítja a településen működő civil szervezetek, klubok működését, a lakosok művelődését és szórakozását.
A falutörténeti gyűjteményt – melyet Fűrész Gyula tanár hozott létre - az önkormányzat a volt községházban tartja fenn. Látható itt kőkorszaki mammutfog és pattintott nyílhegy. A bronzkorból egész urnák, kísérő edények és egyéb tárgyak találhatók a gyűjteményben.
Művészi értékű munkák vannak az 1985-ben épített és modern katolikus templomban: Sass Szilvia nagyméretű oltárképe, a feszület a corpusszal Buza Barna alkotása, a keresztúti stációk tűzzománcművei Honthi Mártont dicsérik.
Legnagyobb jelentőségű, hagyományőrző ünnep az augusztus 20. körül tartott falunap rendezvénysorozata, amely megmozgatja a település apraja-nagyját.
Tanfolyamok, táncoktatás, a nyugdíjas- és az ifjúsági klub összejövetelei, a Pávakör próbái mellett táncos rendezvényeknek, műsoros esteknek, kiállításoknak és vásároknak ad otthont az épület.
A hősök kertjében 1942-ben állítottak fel emlékművet az I. világháború hősi halottjainak emlékére, melyen 94 név van.
A II. világháború emlékműve 1994-ben készült el.
1993 óta testvértelepülési kapcsolat áll fenn a luxemburgi Bekerich községgel.
Működik a „Gyermekeinkért Alapítvány", amelynek az iskolások támogatása az egyik feladata.
Iváncsai Szó-Váltás a neve a helyi önkormányzat lapjának.
Az egyes épületek között, sok megőrizte építéskori hagyományait. Szép tornácokat, faragott faoszlopokat, faragott deszkaoromfalakat, hagyományos kettős utcai ablakokat, bejáratokat elemezhetünk a helyi védelemre javasolt parasztházakon.
Perkáta
Fejér megyében, a Mezőföld keleti peremének völgyekkel szabdalt lösz fennsíkján települt Perkáta, melynek neve kelta eredetű. A vaskorszak kelta településrendszerének egyik lakott helye. Az I-IV. sz-ban a rómaiak foglalták el a területet, de a népvándorlási mozgalmak nyomait is követni tudjuk itt.
A XIII-XVI. sz-ban kun szálláshely volt, a hantosszéki kunkapitányság részeként. Régi nevének említése először Ozorai Pipo temesi főispán oklevelében fordul elő 1417-ben. A török hódoltság idején elnéptelenedik a község, kiűzésük után pedig délszlávok és főleg rác telepesek érkeztek ide. Szorgalmuk nyomán jelentős községgé fejlődött, amihez földrajzi helyzete, éghajlati adottságai is nagyban hozzájárultak.
A település múltjában a XVIII. sz. utolsó negyedétől a Győry család játszotta a legnagyobb szerepet. Mária Teréziától Radványi Győry Ferenc (IV.) 1775. június 25-én kapta meg Perkátát, ahová vincéseket telepít le, iskolát alapít, saját költségén római katolikus templomot építtet.
A lakosság száma az 1800-as évek elejétől napjainkig 3500-6000 fő között mozog, a nagyközség lakóinak száma ma 4024 fő, a lakások száma pedig 1573, területe 7452 ha, ebből belterület 436 ha, mezőgazdasági jellegű település. Legnagyobb intézménye az általános Művelődési Központ, melynek tagintézményei a Napköziotthonos óvoda, a Hunyadi Mátyás általános Iskola és a József Attila Könyvtár.
Pusztaszabolcs
A nagy történelmi múltra visszatekintő település vasúti csomópont, ahonnan Budapest, Baja, Pécs irányába villamosított vasútvonalon lehet eljutni. Budapest 50, a két megyei jogú város közül Székesfehérvár 35, Dunaújváros pedig 30 km-re fekszik a településtől. A várostól 10 km-re található a Velencei-tó.
Pusztaszabolcs állandó lakosainak száma 2006-ban 6489 fő, amely értékkel a megye legnépesebb nagyközségi jogállású települése volt, míg 2008-ban Pusztaszabolcs elnyerte a városi rangot.
A településen élők számára egyértelműen érzékelhető fejlődési folyamatokat a statisztikai adatok is megfelelően alátámasztják. Pusztaszabolcs népességmegtartó-ereje és lakosainak száma – a két megyei jogú város földrajzi közelsége és Adony várossá válása ellenére is – az elmúlt másfél évtizedben folyamatosan erősödött, emellett a munkaképes korú lakosság aránya is kedvezően változott. Örvendetesen javultak az itt élők képzettségi mutatói, továbbá megállapítható, hogy a település oktatási és kulturális infrastruktúrája térségi szerepet lát el. Átstrukturálódó gazdaságszerkezete ellenére – folyamatosan alacsony munkanélküliség mellett – képes megélhetést biztosítani a helyben lakók, valamint a környező településeken élők számára.
A település vezetése az elmúlt önkormányzati ciklusokban kiemelten foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a település népességbeli növekedésével összhangban az infrastruktúra fejlesztések is érdemessé tegyék a városi cím elnyerésére és a polgárok részére az igazgatási és közellátási szolgáltatásokat városi szinten szervezze meg. Az önkormányzat döntést hozott arról, hogy a városi címből adódó többlet feladatokat ellássa, és a megfelelő fejlesztéseket ennek érdekében végrehajtsa. A település fő erősségeit a következőkben foglaltuk össze:
Az önkormányzat nyilvános könyvtári ellátást és közösségi színteret a művelődési házban biztosít, amely lehetőségeket a helyieken túl a környékbeli községek lakói is igénybe veszik. A katolikus egyház által – önkormányzati segítséggel – épített közösségi ház intenzív szerepet vállal a kulturális rendezvények megszervezésében. Az éves rendezvényterv változatos és sokszínű programot kínál a környező településen lakók részére is, de a jól működő testvértelepülési kapcsolatnak köszönhetően nem ritka a határon túlról idelátogató vendégsereg sem. A közösségi élet indikátora, hogy közel húsz civil szervezet, egyesület és klub működik Pusztaszabolcson, amelyek elsősorban hagyományteremtő és hagyományőrző, kulturális érték-védelmi funkciókat látnak el, ugyanakkor aktív szerepet vállalnak a térségi karitatív tevékenység szervezésében is. A középiskolában található helytörténeti gyűjtemény erősíti a lokális identitástudatot, a folyamatos helytörténeti kutatások időről-időre látványos eredményeket mutatnak fel.
Pusztaszabolcs nagyközség a települési alapfeladatok mindegyikét képes önállóan ellátni, némely tekintetben azonban térségi feladatok felvállalására is alkalmassá teszi kiépült intézményhálózata. A település oktatási alapellátását biztosítja a két óvoda, és az általános iskola. Jelentős térségi szerepet tölt be, így a városias jelleg ékes bizonyítéka a településen működő Szabolcs Vezér Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, amely az Érd, Mór, Székesfehérvár, Polgárdi, Sárbogárd, Dunaújváros által határolt, megyén túl nyúló tanulói körrel is rendelkezik. A helyi oktatási színesíti a pusztaszabolcsi telephellyel rendelkező rácalmási Violin Művészeti Iskola, valamint a gimnázium és egyéb cégek által szervezett szakképzést nyújtó tanfolyamok, nyelviskolák.
Az egészségügyi intézményrendszer, a szakellátás, valamint az ehhez kapcsolódó szolgáltatási kínálat az alapfokú ellátást meghaladja, három felnőtt háziorvosi, egy gyermekorvosi, egy fogorvosi és három védőnői körzet működik a településen. A szakorvosi ellátásokat, a gyógyszertári szolgáltatást további négy-öt település lakói veszik igénybe.
A település közbiztonságát jól működő állami, önkormányzati és civil együttműködés keretében felügyelik. A körzeti megbízotti iroda második rendőri státuszának megteremtésében az önkormányzat aktív részt vállalt, míg a rendőrség munkáját nagyban segíti az önkormányzat által is támogatott Pusztaszabolcsi Polgárőr Egyesület. A tűzvédelmi feladatok ellátása is hasonló kooperáció keretében valósul meg: a hivatásos állományt és technikát kiegészíti a remekül képzett helyi önkéntes tűzoltóság, amelynek felszereléseit testvérkapcsolati segítséggel újították fel, ugyanakkor munkáját az önkormányzat jelentős összegekkel támogatja.
A településen élénk a kulturális és sport tevékenység. Közel húsz civil szervezet, egyesület és klub működik, amelyek hagyományteremtő és hagyományőrző, kulturális érték-védelmi funkciókat látnak el, ugyanakkor aktív szerepet vállalnak a térségi karitatív tevékenység szervezésében is.
A településen minden évben megrendezésre kerülnek az alábbi események: Szabolcs Napok, Életmód és Szenvedélyek Napja, Nyári és Téli Színházi esték, Búcsú (Imre naphoz közeli vasárnap). A rendezvények közül kiemelkedik a Szabolcs Napok elnevezésű háromnapos ünnep július utolsó hétvégéjén.
A római katolikus templom orgonakoncertek helyszíne, ahol az országos védettségű kora barokk orgona hangjait csodálhatjuk meg.
A Petőfi Terem és a Boldogasszony Közösségi ház olyan rendezvényeknek ad helyet, melyek a település lakóinak művelődését és a közösségi életet szolgálják.
A község lapja a Szabolcs Híradó, mely havonta jelenik meg.
Szabadegyháza
Szabadegyháza a Mezõföld Duna és Sárvíz közötti részén, a Velencei-tótól délre fekszik. Közlekedés-földrajzi helyzete nagyon jó, a Székesfehérvár-Dunaújváros 62-es számú közútvonal mellett félúton, illetve a Budapest-Pécs vasúti fővonal mellett található.Lakosainak száma: 2300 fő.
A lakosság száma az 1800-as években kezdett növekedni 1830-ban 491 fő volt. 1857-ben 689. A többség zsellér volt, nehéz körülmények között tengette életét. 1910-ben a lakosok száma már 1111 fõ volt. Közigazgatásilag Sárosdhoz tartozott 133 ház volt a községben, 36 a tanyákon. Mivel a házak többnyire nincstelen zsellérek tulajdonát képezték, ezek beosztása, bútorzata nagyon egyszerű, szegényes volt. Az I. világháború idején 215 férfit hívtak be katonai szolgálatra, közülük 8-an lelték halálukat valamely fronton. A II. világháború idején szinte minden családból harcolt a fronton fiatal. Szerencsére harcok a község területén nem folytak. A Szeszgyárat azonban, amelyet hadiüzemnek tekintettek, a németek 1945. február 2-án felrobbantották.
Az 1980-as évek közepéig a község átlagos fejlődésen ment keresztül. Az utóbbi két évtizedben viszont dinamikus fejlődés kezdődött. Kialakult egy modern intézményhálózat, vezetékes ivóvíz, gáz, telefonhálózat, szennyvízcsatorna-rendszer. Korszerű világítás, szilárd útburkolat, parkosított közterületek, rendezett utcák jellemzik a falut. Egyre több vállalkozás telepszik meg, ennek elősegítésére alakította ki az önkormányzat az ipari zónát.
A település gazdag társadalmi és kulturális életet él. Többek között könyvtárában jelentős fejlesztés következett be, mely nemcsak nagyságrendi, de színvonalbeli változást is eredményezett. A tartós közművelődési formák (klubok, szakkörök) száma az utóbbi években jelentősen megemelkedett. Csak néhány példa minderre, a Nyugdíjas Klub, az Ifjúsági Klub, a Rajzkör, a Szövőkör és a Citerazenekar. A Klubkönyvtár Nagyterméhez egy nagyméretű színpad is tarozik (300 fős).
A községben több népszokás élt. A különböző ünnepkörökhöz más-más szokások, ételek, tevékenységek kötődtek. Ezen szokások a II. világháború után, de különösen a 60-as évektõl elsorvadtak. Néhány éve azonban a klubkönyvtár vezetője és néhány lelkes óvónő, tanár közreműködésével igyekeznek ezeket feléleszteni. Szüret idején ismét nagy látványosság a szüreti felvonulás, bál.